A történet szerint az uraság csordása együtt tölti a szentestét feleségével és idős apjával, Andrással. Jobbat nem tudván tenni, a bibliából akarták felolvasni Jézus születését, de ehelyett arra a részre akadtak, amikor az emmauszi tanítványok nem ismerték fel a feltámadt Jézust. Ezen mindhárman elcsodálkoztak, s az öreg András bizonygatni kezdte, hogy az ő szeme ezer ember közül is azonnal megismerné Jézust.

Mivel odakint erős szélvihar támadt, a csordás úgy döntött a feleségével, hogy nem indulnak el az éjféli misére. Mivel az öreg meg amúgy sem tudott volna elmenni a rossz lába miatt, ezért mindhárman nyugovóra tértek.

Éjszaka azonban egymástól függetlenül valamennyien ugyanazt álmodták: Szent Tamás apostol jelent meg nekik, aki azt a hírt hozta, hogy másnap megláthatják az Úr Jézust, mivel ez a szívük kívánsága.

Reggelre az asszony bolondságnak tartotta az álmot, s indult az uraság házába szolgálatra. Amikor a nagyságos asszony megmutatta neki az ajándékba kapott életnagyságú Jézus képet, még a lába is megrogyott, aztán mindjárt térdre is esett, mert szinte megmozdult Jézus a festményen, annyira életszerű volt. Amikor ámulata alábbhagyott, elmesélte az asszonyságnak, hogy a férjével és az öreg Andrással ők bizony megálmodták, hogy e napon meglátják a Jézust, s könyörögni kezdett, hogy őket is beengedjék látni a képet. Az asszony viszont nem akarta ezt, de nagy nehezen beleegyezett, hogy a fiatal csordás mezítláb bejöhessen és megcsodálja a Jézust. Így már kettejüknek teljesedett az álma, s odahaza ezt el is mondták az öregnek.

Ebéd után András egyedül maradt otthon, s már éppen búsulásra adta a fejét, hogy a másik kettőnek teljesült az álma, neki viszont nem, amikor váratlanul egy koldus állított be hozzájuk. Miután étellel, itallal megkínálta, az öreg a kamrába indult, hogy egy csizmát ajándékozzon a koldusnak, de mire visszatért, a koldus eltűnt a házból. András elindult, hogy utolérje őt a csizmával még az utcájukban, de ott meg az történt, hogy éppen a szeme láttára csúszott el a jeges úton egy gyerek, s úgy látszott, hogy bizony azonnal elszállt belőle a lélek. András a meleg szűrébe takarja a fiúcskát, s úgy viszi két karjában, hogy megtalálja szüleit, de senki nem ismeri el magáénak a gyereket. Mikorra legvégül az orvoshoz vinné, a gyerek egyszer csak eltűnt. Még ideje is alig maradt gondolkozni a történteken, amikor hazafelé indulva szembetalálkozik fiatalkori nagy ellenségével, akinek hamis tanúskodása miatt még börtönbe is került egy időre. Sok évtized után már nem haragudtak egymásra, s kezet fogva békültek ki. Este még mindig azon bosszankodott az öreg, hogy mégsem teljesült az ígéret, amikor hirtelen maga Jézus jelent meg neki nagy fényességben, s szemére vetette, hogy aznap háromszor is találkozott vele a koldus, a kisfiú és a kibékülő ellenség személyében, de ő mégsem ismerte fel, pedig előző nap annyira bizonygatta, hogy ezer közül is megismerné!