Címlap Egyéb érdekességek A lélek megtestesülési ciklusai

Főmenü

Vedd kezedbe életed !

Spirituális Klub

Szavazások

A lélek megtestesülési ciklusai

Georgi Stankov: Az emberiség evolúciós ugrása

V. A lélek megtestesülési ciklusai

1. A lélekvilágok energetikai szerkezete

A Mindenség, a szellem felosztja magát, és meg tud jelenni külön működéseket mutató, egyéni rendszerként. A lélek egy ilyen rendszer, mely részt vesz a szellemben, és mindent átfogó tudattal rendelkezik. Megvitatásunk során tudatosságról fogok beszélni, és a tudat szót meghagyom az emberfaj korlátozott észlelésének a jelölésére.

A valóságban a lélek nincsen elválasztódva, hanem több mint ezer tagú családhoz tartozik, akik egymással mind energetikai összeköttetésben vannak. Amikor tehát a lélek tudatosságáról beszélek, akkor a lélekcsalád tudatosságára gondolok, mert lelkén keresztül az ember mindig képes lélekcsaládja össztapasztalatában részesedni.

Ezen felül vannak feljebb való lélekszervezetek a hetes szám alapján. A lélekvilágok hierarchikus felépítésének nem kell tovább foglalkoztatnia bennünket, noha értékes információkkal szolgálhat nemcsak a lélekvilág szervezetét és struktúráját, hanem a föld inkarnációs történetét illetően is. Ehhez jó bevezetést írt V. Hasselmann és F. Schmolke „A lélek világai” és „A lélekcsalád” című művekben.

Ezek a csatornázott könyvek ezoterikus a lélekvilágok szerkezeti kategória-rendszereinek népszerű leírásai, melyek energetikai összefüggésekkel és ilyen szükségességekkel alig foglalkoznak, mivel sem a médium (Varda), sem a kérdező (Frank) nem rendelkezett természettudományos háttérrel, s ilyen követelményeknek nem tudtak volna eleget tenni.

Ezeknek a könyveknek a didaktikus felépítése mégis jobb, mint a legtöbb, ezzel a témával foglalkozó ezoterikus könyvnek. A könyvek forrása többször int is attól, hogy a kategória-rendszereket, amelyeket közöl, szó szerint értsék, és utal az emberi szókincs korlátozottságára, mely csak szakaszos leírásokat enged meg, és nem képes bonyolult, egyidejűleg zajló energetikai kölcsönhatásokat és összefüggéseket hűen visszaadni. Persze ez a kifogás erre a könyvemre, erre az ábrázolásra is érvényes.

A Mindenség szimultán (egyidejű) egység, mely folyton változik, és ennek a változásnak az emlékét tárolja magában. Ez a magyarázata annak, hogy miért megy végbe az élet „örök jelenben”. Múlt, jelen és jövő az emberi elme konstrukciója, mely elektromágneses transzformátorként nagyon lassan és szakaszosan tud dolgozni. Ezért tűnik úgy, hogy létezik egy ok-okozati lánc. Valójában minden ok ugyanakkor hatás is, mert az energiacsere mindkét irányban folyamatban van egyidejűleg. Csak korlátozott rálátással keletkezik egy ok-okozati lánc benyomása. Ez csak oktatástani mankó az energia körzetében a 3d-téridő szűk észlelése során.

Itt felötlik a lényeges kérdés, hogy a tudatossággal rendelkező léleknek miért kell beleszorítania magát az emberi faj korlátolt tudatába, hogy ott tapasztalatokat gyűjtsön. Itt valóban a központi létkérdésről van szó, az emberi létezés céljáról és értelméről. Ezt a kérdést csakis a lélek színvonalán lehet megválaszolni, mert a lélek az emberi lét teremtője.

Ezt a kérdést az 1. kötetben elvileg megtárgyaltam. Ennek az eredménye a Mindenség utolsó logikus ellentmondása: „A lét valami. A lét semmi.” Ha minden, ami létezik energia, és egységet képvisel, mely önmagát észleli, akkor ennek az egyetlen lehetséges ellentéte az elválasztottság lenne az egységen belül, mert a semmi nem létezik. Ebben az esetben az elválasztottság a semmit utánozza, megjátssza a semmit, és így kelti az utolsó ellentmondás (antinómia) elképzelését. A létet csak a nemléten keresztül lehet meghatározni. Mivel minden lét, a nemlétet mesterségesen kell elválasztottság formájában megalkotni, hogy a Mindenség az ő egyéniesedésében, mint lélek, ebből a szemszögből ismerhesse fel magát. Ez a lélek inkarnáció körfolyamatának és az emberi létezésnek a végleges eszkatológiai magyarázata mai szempontból. Erre a nézetre különböző szempontokból lehet rávilágítani, ahogyan ezt számos csatornán gyakorolják is (pl. Walsch: „Beszélgetés Istennel”).

Az egység felismeréséhez tehát szükséges az elválasztottság, mint referencia, megtapasztalása. A lélek a Mindenség elválaszthatatlan része, és nem tudja, hogy az elválasztottság mit jelent. A lélek például megsemmisíthetetlen, tehát halhatatlan, és az elmúlást nem ismeri saját tapasztalatból, hanem csak elméletileg. Mivel egyidejűleg rendkívül dinamikus és alkotó, keres, illetve megalkot magának szélsőséges helyzeteket, amikkel aztán megbirkózik.

Az elválasztottság megtapasztalásához a léleknek el kell felejtenie, hogy kicsoda és mire képes. Az amnézia, a felejtés, amire a lélek ítéli magát az emberi megtestesülésben, lehetővé teszi a számára az elválasztottság állapotát.

A valóságban a helyzet jóval bonyolultabb. A lékek az ő inkarnációja során is tudja, hogy kicsoda, mert fő része mindig a lélekvilágokban marad, és a Mindenséghez van csatlakoztatva. Ami inkarnál, az a léleknek csak egy része, ennek a rendszernek csak egy működése (funkciója). Ez a rész azonban mégis elég hatalmas és eléggé teljesítőképes ahhoz, hogy az emberi testet és ennek tudatát (értelmet, pszichét, testi észlelést) kiképezze és irányítsa. Például a biológiai szabályozás messzemenően észrevétlenül zajlik. Ezt már Plótinosz is meglátta.

Ennek tudatában nem nehéz elképzelni, hogy a lélek esetleg több inkarnációját irányítja egyidejűleg különböző világokban, különböző bolygókon. Ennek azonban nem kell minket tovább foglalkoztatnia.

Ilyen elgondolások alapján a 3d-téridő – szoláris (naprendszeres) világegyetemekről is beszélnek – tapasztalatokat nyújtó iskolának mutatkozik, melyet a lélekvilágok és a felettesebb világok (7F-alkotási tartományok) mesterségesen hoztak létre, hogy a lét újabb feltételeivel próbálkozzanak.

A Mindenség alkotó. Ám minden amire képes, az, hogy önmagát újabb változatokban hozza létre. Mihelyt a Mindenség egy lelket kiönt, és ez a lélek elkezdi egyedi működését, elindul alakulási menetére, áthalad különböző állomásokon, majd ismét bevonul az egységbe, mely folyton változik. Így a lélek körfolyamata ennek a változásnak a része, mely olykor meglepő kimenetelekhez vezet. Ez az „alfa és omega”, ahogyan az ezoterikában szokták mondani. A földi körfolyamat csak egy része a lélek számos feladatának, amit több forrás megnevez: ez többek között új fajok kifejlesztése, lélektestvérek egyeztetése és gondozása, új bolygók benépesítése teljes tudatosságban, együttlét a lélekvilágokban, stb.

Egy inkarnációs körfolyamat hossza különböző lehet a bolygótól, a népessége, a civilizáció fejlettségi fokától, vagy az ott végzendő feladatoktól függően.  A földön ez a körfolyamat jelenleg, azaz a legutóbbi tízezer évben 70-90 életet, azaz átlag 6000-8000 éves történelmi időszakot foglal magában. Két megtestesülés közötti időszak átlag 70 év, az utóbbi időkben azonban jelentősen csökken. Nagy lélek-letelepedések kétezer évenként történnek, miközben az utolsó nagy idetelepedés i.sz. után 1000-1700 között zajlott le. Azóta nincsen új lélekkiöntés a földön.

A megtestesült lélek öt kora hét szakaszban folyik egy-három inkarnációval fokokként. A babalélek 10-15 életet él, a gyermeklélek 15-20 életet, a fiatal lélek 20-25 életet, az érett lélek 25-30-szor inkarnál, és az öreg lélek 10-15 életet él a földön. A nagy lélekbeköltözés után a földön a léleknépesség a következő összetételű: 10-15% babalélek, 20% gyermeki lélek, 45% fiatal lélek, 20.25% érett lélek és kevesebb, mint 4% öreg lélek.

Mivel a földön a fiatal lelkek vannak többségben, a társadalmat ők alakítják az ő elképzeléseik szerint. A fiatal lelkek tapasztalják meg a legmesszebb menő elválasztottságot, hogy a világot a saját szakállukra hódíthassák meg. Mint többség, értékelképzeléseiket ők érvényesítik a társadalom felépítésében. A fiatal lélek klasszikus típusa jelenleg a fiatal, dinamikus manager, aki gyorsan hozzáigazodik a társadalom anyagi feltételeihez, és azokkal azonosítja magát, senkire sincs figyelemmel, minden etikai elgondolkodás nélkül üzemelteti feltörekvését, helyesli a versenyt, a kudarcot utálja, külső, rideg értékekhez ragaszkodik, és még az élet sem szent neki, mindenen átgázol. A szeretetképessége még igen korlátozott.

( A szerző megjegyzése : A fiatallélek típus a történelem során változhat, keresztes lovagból és az új világ meghódítójától a mai kapitalistáig. Pszichikai betájoltsága azonban megmarad. Lényegében a külvilág, az anyag és emberek befolyásoló kezelésére törekszik, nem ügyelve a következményekre. Ebben a lélekkorban a létezés helyét a cselekvés foglalja el, és az etikai dimenzió teljesen hiányzik. )

A fiatal lélek számos magára erőltetett tilalom ellenére a szexuális promiszkuitást részesíti előnyben, de ritkán hajlandó felelősséget is vállalni. A felelősség reflexszerű megtagadása a fiatal léleknél világosan megmutatkozik, amikor politikusok vagy tömegközlési eszközök, média vezetői lelepleződnek, kiderül, hogy hibát követtek el, pedig a kihágásokat meghatározó játékszabályokat szintén ezek a hatalmon lévő fiatal lelkek szabták meg, melyek azonban éppoly oktalanok és logikátlanok, mit ezeknek a lelkeknek a gondolkodása egyáltalán.

Körfolyamatuk végén a fiatal lelke előszeretettel vállalják a bukott angyal szerepét. Miután számos inkarnáció során sikerre és gazdagságra törtek, most a társadalmi kudarcot is el kell szenvedniük, hogy érett lelkekként létük külső, társadalmi értékelésétől is elforduljanak és az emberi lét lelki dimenziójának a fenntartó, hordozó szerepét is felfedezhessék.

A fiatal lélek pontosan elválasztja a barátot az ellenségtől, és önmagát csak a környezethez viszonyítva, lényegében a társadalmi siker mértékével tudja azonosítani. A haladást anyagi javak mennyiségi gyarapodásával méri. A mértékeknek ez a skálája az egyéni és a kollektív síkon is megmutatkozik. A környezetvédők folytonos kuvikolása ellenére a bruttó nemzeti össztermék növekvését tartja a lakosság nagy része továbbra is a társadalom minden betegségének az egyetemes gyógyszerének, legyen az munkanélküliség, a nyugdíj vagy a betegsegélyező pénzelése.

Mivel a belső, lelki dimenzió el van zárva a fiatal lélek elől, ő nem képes önmagán elgondolkodni és önmagát megkérdőjelezni. Emiatt a fiatal lélek szüntelenül az igény és a valóság ellentmondásában él, amit a félelemstruktúra torzító hatására nem tud tárgyilagosan észlelni, és emiatt folyton küszködnie kell. Mint egy Don Quijote folyton az értelme szélmalmai ellen hadakozik („the windmills of the mind”).

Az amerikai társadalom a benne rejlő, hozzá tartozó hazug természete és korlátozott látásmódja, senkire sem figyelemmel lévő, értelmetlen agresszivitása miatt a fiatal léleknépesség díszpéldánya. Bár önmagát előnyös megvilágításban látja, az önértékelésnek és a valóságnak ez az ellentmondása (oxymoron) okozza a legtöbb jelenlegi politikai gondot.

Babalelkeket leginkább a fejlődő országokban találunk, ahol szoros családi kötelékben élnek, és mindenféle betegség miatt a létet korán el tudják elhagyni. Ezek a lelkek a legfélénkebbek, és küszködnek az inkarnációjukkal. Teljes figyelmüket és fáradozásukat a testnek és a testi szükségletek kielégítésének szentelik. Nem képesek messzebb menő gondolatokat és elképzeléseket kifejleszteni, és nem tudják elképzelni, hogy befolyást gyakorolhatnának a társadalomra. segedelmet nem remélve, tehetetlenül élnek, csak a családban érzik oltalom alatt és jól magukat, sok rokon közepette.

A gyerekes lelkeknél, gyermeklelkeknél fokozódik a képesség, amellyel hozzá tudnak igazodni a megtestesülés nehéz helyzeteihez, és kész kutatóútra indulni a világon. Míg a babalélek a többistenhitben vesztegel, a gyereklélek hajlamos egyetlen, tekintélyes Istenben hinni.

Viszont a fiatal léleknél agnosztikus („azért a világ megismerésének vannak elvi korlátai”), mert a lélek hangja iránt a legkevésbé érzékeny, és az inkarnációs körforgásban a legerősebb elválasztottságot éli meg. Így valami lélek létezését következetesen tagadnia kell.

Ismét fontos megjegyzés erkölcsi előítéletek elkerülése végett, hogy minden megtestesült lélek pontosan azt teszi, amit helyesnek vél. A „helyes” tehát az inkarnált személyiség lelkének a korától függ. Ez a felismerés a valódi engedékenység, a tolerancia előfeltétele, amit azonban inkarnált állapotban nehéz elérni.

Az érett lélek ciklusa a legnehezebb és a leghosszabb is egyben. Ez a megtestesült személyiség elbizonytalanodásával és kiábrándulásával kezdődik. Az újdonsült érett léleknek meg kell tanulnia kommunikálni és bánni tudni legősibb félelmeivel, és felelősséget kell vállalnia. A figyelem befelé fordul, hogy felkutassa a belső lelki dimenziókat. A fiatal lélekkorban keletkezett karmikus fűződéseket felelősségteljes módon meg kell oldani. A szeretetképesség fokozódik, és egyéni etikai szabályok lépnek előtérbe. A személyiség egyéniesedik a társadalmi szabályokkal szemben, és összetéveszthetetlen egyéniséget fejleszt. Életszemlélete egyre távolabb kerül a tömegemberétől, amely a fiatal lélek hozzáállását képviseli.

Az öreg lélek kezdi érezni a kapcsolatot a lélekvilágokkal, és hajlik arra, hogy ezt az összeköttetést pszichedelikus eszközökkel közvetlenül is megtapasztalhassa. Szünet nélkül keresi a szellemi teljesülést ezoterikus iskolákban, és megismerkedik a meditálás különböző formáival. Az életet nagyon tudja komolyan venni, és önmagának van útjában.

Az öreg lélek aztán egyre fokozódó, csaknem gyerekes, gyanútlan játékosságot fejlesztget, mert az érett lélek hosszadalmas kutakodását megunta. A társadalom peremén él, ha csak nem vállalt felettes feladatokat a lélekcsaládban, és nem választ nehéz szakmát, vagy lelki vezetői funkciót. Az öreg lélek sok időt tölt lelki önvizsgálattal, és kevésbé félős lényével inkább magán körökben tevékeny. Gyakran hagyja, hogy fiatal vagy érett lelkek viseljék gondját, és nem fejt ki társadalmi becsvágyat már. Már csak kevés feladata van a földön, amit viszont játszva teljesít, mert tapasztalatának szinte mérhetetlen kincséből meríthet. Ez okból az öreg lélek a legtöbb komoly beállítottságú fiatal vagy koraérett léleknek felületesnek tűnik. Mivel a fiatal számára a belső lelki dimenziók még nem képeznek megszilárdult nagyságrendeket, félreértik a valóságot, és az öreg lélek életének könnyedségét felületességnek vélik. Egy inkarnációs körfolyamat kellős közepén állnak, és az előttük tornyosuló feladatokat nagyon nehéznek és komolynak látják, ezért az öreg lélek „kozmikus humora” iránt, amivel az az ő gondjait könnyedséggel intézi, egyáltalán nem viseltetnek megértéssel.

Mivel az öreg lélek kevés barátjával találkozik a földön korábbi inkarnációiból, mert inkarnációs ciklusukat azok már befejezték, és fiatalabb lelkekkel nem sokat tud kezdeni, az öreg lélek lelki és társadalmi magányban él, melyet átitat a lélekcsaládjával való egyesülés csillapíthatatlan vágya. Fő feladata abban rejlik, hogy áthidalja a testiség követelményei és a személyiség fokozódó határtalanodása közötti feszültséget, és ezzel megbirkózzon. Világos, hogy ennek a feladatnak nem sok köze van már a társadalom mai követelményeihez. Számos különc és kiszálló, akiket a fiatal lelkek egyetértően lenéznek, öreg lelkek.

*

A föld jelenlegi léleknépességének és pszichomentálen jellemének ez a rövid összefoglalója azért nagyon fontos, mert rávilágít az előttünk álló evolúciós ugrás energetikai hátterére. Az utóbbi 2000 évben, Jézus Krisztus megjelenése óta az éretlen lelkek energiái, tehát a gyógyítók (1) – Krisztus is gyógyító volt – voltak többségben, és ezekkel a babalélek energiája.

Krisztus idejében a babalelkek és a gyereklelkek, a művész (2) energiái képezték a többséget. Jézus a gyerekekhez fordult, és serkentette azoknak a gyors energetikai átváltozását (transzgressziót), és elindulásukat a fiatal lelkek körfolyamatában, ami a harcos (3) energiájának felel meg. A keresztény korszak tehát a fiatal lélek téridőbeli megjelenése a társadalomban. A jelenleg inkarnált személyiségek többsége ebben a korfolyamatban van a földön.

Az időszámítás kezdetén a gyermeklelkek az Ószövetséget összetévesztették Isten törvényével. A feljebbvalóságnak és a szigorú társadalmi szabályoknak készségesen alárendelték magukat, és ezeknek az erőszakos érvényesítésénél nem ismertek pardont. Ez volt érvényben a népesség többsége számára az akkori római birodalomban, és ha jól meggondoljuk, a földi népesség mai többségének is.

Keresztre feszítésével Jézus a kegyelem elsőbbségét jelképezte a törvény szigorával szemben. Tudta, hogy a fiatal lelkekre, akiket a megjelenésével transzformált, még nagyon hosszú, nélkülözésekben gazdag inkarnációs út vár. A karmikus bonyodalmakban előttük álló keserű kelyhet kevésbé keservessé akarta tenni a kegyelem gyógyító erejével való megismerkedés által. Az ezt követő keresztény időszakban azonban a kegyelem elvével nem éltek igazán.

A Jézus által átváltoztatott fiatal lelkek átvették tanítását, és igényeik szerint szervezett vallássá változtatták át. Így a szeretet (1) energiáját összekötötték a harcos (3) energiájával. A babalélek (1) energiája a művész (2) energiájába torkollott. Az emberiség utóbbi 2000 éves történelmét ebből az asztrális-energetikai szempontból lehet első ízben mélypszichológiailag, vagy inkább lelkileg megvizsgálni és megérteni. Úgy lehet szavakba foglalni, hogy „hozsánna, feszítsétek meg!”

A gyermeklélek művészi összetevője csak a reneszánsz korában tudott érvényre jutni, mert kibontakozásához ebben a körfolyamatban 1500 évre volt szüksége.

Az emberi történelemnek ez az újszerű szemlélete, a lélek, mint alkotó szempontjából, nem is sejtett bepillantásokat enged meg, és elősegíti a jelenlegi fejlődési ugrás energetikai hátterének a megértést. Ez az ugrás a Vízöntő-korszak 1997-es kezdete óta folyik teljes erővel és halad egyik tetőzése felé az eljövendő esztendőkben.

Mintegy 2000 évenként történik kvantumugrás a léleknépességben a földön, ami lényegében kollektív energetikai átváltozás. A jelenlegi fejlődés ugrásánál a fiatal lelkek (45%) többsége ebben a megtestesültségben mennek át az érett lelkek körfolyamatába, azaz a harcos (3) energiája a tudós (4) energiájába megy át, ami a befogadást és a kiegyenlítődést ábrázolja. Ezt a hatalmas energetikai transzgressziót a világnézet megváltozása és a fiatal lelkek kollektív zavarba jötte vezeti be, ahogyan ez az átmenetben az érett lelkek körfolyamatához általánosan szokásos.

A tudós (4) új, uralkodó energiája, mely minden létezőt befogad és rendez, összeköttetésbe lép a szeretet (1) energiájával, ahogyan azt Jézus Krisztus testesítette meg, és a földön egy új energetikai elegyet alkot, amely új társadalmi firmákat is megjelentet majd.

Ennek a folyamatnak keretében lépnek be az érett lelkek az öreg lelkek ciklusába. A föld története során első ízben lesz az inkarnált lelkek egynegyede öreg lélek. Hatalmas befolyást gyakorolnak majd a társadalomra, amit csekély számuk miatt eddig nem tudtak elérni.

Az emberi civilizáció elhagyja történelme fejlődésének mai, szellemi tekintetben nagyon primitív fokát, és új társadalmi formákat épít fel szellemi elvek alapján.

Ezek az elvek maguktól értetődnek. Ez a szeretet (1) elve, a befogadás és kiegyenlítődés (4) elve (tehát az értelem energiája). A kollektív psziché és a kollektív szellem a fejlődés magasabb fokára kerül és egymáshoz fűződik.

Minden fejlődés (evolúció) a hét alapenergia (lásd okforrás-világok, kauzális világok) harmonikus egybeolvadásához vezet. Ezek a kilátások a jelen sok nézetét érintik, és számos megvitatandó pontot vetnek fel, amelyeket itt most nem tudunk figyelembe venni.

 
 

Képek

tmretezs varzsl-1.jpg