Címlap Meditáció szövege
Meditáció szövege  E-mail

Helyezkedj el kényelmesen, lábadat ne tedd ikszbe, mert ezzel elzárod magad az élménytől. Kezedet kulcsold össze, ezzel kösd össze a logikus agy féltekédet az ösztönössel. Lazítsd el izmaidat, hunyd be a szemedet.

Képzelj magad elé egy lépcsőt! Indulj el rajta lefelé (21 → 1 vagy 10 → 1)

Leértünk, a lépcső aljában egy ajtót találunk, nyissuk ki, és már előttünk is van a rét. Nézzük meg, van-e rajta fű, ha igen milyen, van-e rajta virág, ha igen, milyen színű, van-e bokor vagy fa, és mit látunk a távolban.

Keressük meg a fehér kaviccsal felszórt ösvényt, és induljunk el rajta

Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat.

Balról patak csörgedezését halljuk, lesétálunk a partjára. Ez az élet vize, Isten trónjánál ered. Tenyerünkkel merítünk belőle, és iszunk 3 kortyot, és megjegyezzük az ízét. Aki akar, meg is mosakodhat benne.

Sétálunk tovább.

Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat.

A távolban látunk egy ős-öreg ágas-bogas fát, ez az élet fája. Mindegyikünknek ad egy levelet, megrágicsáljuk, és megjegyezzük az ízét.

Sétálunk tovább a fehér kaviccsal felszórt ösvényen.

Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat.

Megérkeztünk a lelkiismeret tavához, ebben a tóban senki sem süllyed el. Ráfekszünk a vízre, és végiggondoljuk, hogy mindaz az érzelem, és mindaz a gondolat, amire már nincs szükségünk (fájdalom, harag, reménytelenség, bánat, aggódás, félelem, fölény, irtózat, bosszúság, önvád, önsajnálat, bűntudat), távozik belőlünk a bőrünkön keresztül, hogy a víz mágikus ereje kitisztítsa ezeket. És látjuk, hogy körülöttünk a víz tele lett szürke és fekete gomolyagokkal, melyek lassacskán visszanyerik a víz türkiz-zöld színét. Még egyszer végiggondoljuk, hogy mindaz az érzelem, és mindaz a gondolat, amire már nincs szükségünk (fájdalom, harag, reménytelenség, bánat, aggódás, félelem, fölény, irtózat, bosszúság, önvád, önsajnálat, bűntudat), távozik belőlünk a bőrünkön keresztül, hogy a víz mágikus ereje kitisztítsa ezeket. És látjuk, hogy körülöttünk a víz tele lett szürke és fekete gomolyagokkal, melyek lassacskán visszanyerik a víz türkiz-zöld színét. És még egyszer végiggondoljuk, hogy mindaz az érzelem, és mindaz a gondolat, amire már nincs szükségünk (fájdalom, harag, reménytelenség, bánat, aggódás, félelem, fölény, irtózat, bosszúság, önvád, önsajnálat, bűntudat), távozik belőlünk a bőrünkön keresztül, hogy a víz mágikus ereje kitisztítsa ezeket. És látjuk, hogy körülöttünk a víz tele lett szürke és fekete gomolyagokkal, melyek lassacskán visszanyerik a víz türkiz-zöld színét.

Érezzük, ahogy körülölel a víz ereje, ahogy áramlik belénk a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat.

Megkérjük táltosainkat, hogy jöjjenek értünk. Mindannyian megszeretgetjük táltosunkat, megcirógatjuk őket, és hagyjuk, hogy ő is megcirógasson. Felpattanunk a hátára, és irány Isten grádicsa. A levegőégben szárnyalunk együtt, egy lénnyé lényegülünk, és már meg is érkezünk. Megkérjük táltosainkat, hogy várjanak meg.

Szárnyakat növesztünk, és felszállunk a Szentháromság elé, akinek még nehezebben megy a szárnyalás, segítünk. Lehajtjuk fejünket, és bocsánatot kérünk a testünkben elkövetett összes bűneinkért, és bocsánatot nyerünk. Bocsánatot kérünk a lelkünkben elkövetett összes bűneinkért, és bocsánatot nyerünk. Bocsánatot kérünk a szellemünkben elkövetett összes bűneinkért, és bocsánatot nyerünk. Megvárjuk, amíg az angyalok átadják a minket segítő ajándékokat – aki nem kap, annak még nincs rá szüksége -, megnézzük mit kaptunk, ha ki lehet nyitni, kinyitjuk, ha bele lehet nézni, belenézünk. Megköszönjük szépen, hogy itt lehettünk, és foglalkoztak velünk.

Leszállunk táltosainkhoz, és visszaszárnyalunk együtt a rétünkre. Itt elbúcsúzunk táltosainktól, megkeressük a fehér kaviccsal felszórt ösvényt, és elindulunk visszafelé, a lépcsőnkhöz vezető ajtóhoz. Nézzünk körül a rétünkön, van-e rajta fű, ha igen milyen, van-e rajta virág, ha igen, milyen színű, van-e bokor vagy fa, és mit látunk a távolban.

Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat.

Megérkeztünk az ajtóhoz, kinyitjuk, és elindulunk a lépcsőn felfelé. (1 → 21 vagy 1 → 10), visszaérkeztünk, szép lassan mozgassuk meg ujjainkat, nyissuk ki szemünket, mozgassuk meg tagjainkat.

(Szerző: SeKa)

 
 

Képek

tmretezs 11.jpg